Megtébolyodtam a hangtól, a leláncolt idegeimtől... Mi történik velem? Ki ez a kisfiú? Ez a lépés megijesztette? ... Héééé, mi ez a hang? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! Mibe tenyereltem? Ez elszív... Hova megy az örvény? Valami retteneteset roppant.. Az örvény alján? MMMMiiiiii??? Repülök a gyerek felé? Mostmár tudom mi roppant.. De hagynom kell neki...
(M:meghaltam)

M: 10-et dobtam (PM-ben valamiért nem tudtam eldobni)

Érzem, hogy a veríték a halántékomon lecsorog.. Lepadoltam, meg sem merek mozdulni. Elő kéne vennem az öngyújtót, de a kezeim nem akarnak engedelmeskedni. Ki ez a gyerek? Mi az a dal? Mi az a silent hill... vagy vill? Kapuk? Ez qrvára nem normális!!
-Ki vagy te?-kérdezem a gyereket, de csodálkozom, hogy hang jött ki még a torkomon.. Vagy én hittem azt csupán? Ebbe bele fogok őrűlni, ha itt toporgok mereven továbbra is..
(M:épelmém -3.
Teszek egy lépést a kölyök fele..)

*A felakasztott hullák rengetegei egy ilyen "álomban" - mert nem akarja elhinni, hogy nem képzeli az egészet - bőven elégségesek lennének a kiborítására. Azonban balsorsa nem éri be ennyivel. A lánc megtalálásával egy időben figyel fel, az egyre közeledő léptekre. Talán túl sok horrorfilmet nézett és azonnal arra gondol, hogy valamelyik a tetemtömkelegből életre kelt.*
- sz*r, sz*r, franc, bakker!
*Ejti ki a tőle már jól megszokott szavakat, miközben bátorságot vesz, hogy rácsimpaszkodjon a láncra. Végül elrugaszkodik - közben próbál ügyelni rá, hogy a csoszogó hang ne érhessen túlságosan is közel -, erősen megmarkolja és lábaival is igyekszik rátekeredni. Egy lélegzetvételnyit kivár, majd lassan megpróbál lemászni. Közben akaratlanul is sikerül a láncon pördülnie egyet, így újra a hullákkal nézhet farkasszemet, illetve megtudhatja a hang tulajdonosát - amit felettébb nem akar. Ha senki nem veti rá magát és a látvánnyal is sikerül megbirkóznia, akkor folytatja útját lefele.*

Mi a jó túró folyik itt? Elég tompa az agyam, de a lüktető fájdalom.. Már az abban sem vagyok biztos, hogy az esti zülléstől van... Egyáltalán az tegnap volt? Milyen nap van? Hány óra lehet? Valahogy ki kell jutnom..
A jelek miértjén elgondolkodva belépek az alagútba. Hopp, az öngyújtóm elteszem, nehogy a helyzetem eláruljam. De vigyáznom kell lépteimre, nehogy aknába essek... Mitől félek? Ehh..
(M:akkor lassan haladok előre)

Miközben kutakszom, végre kezd teljesen kitisztulni a fejem.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!-üvöltök, mert ekkor érzem a fájdalmam is. Csúnyán megütöttem magam. Nerm értem. 'Hogy kerültem ide?' 'Mi ez a hely?' 'Kik a többiek?' Ezek a kérdések fogalmazónak meg bennem. De most nincs idő! Nem tudom mi ez, de nagyon rosszat érzek. Tovább keresgélek, fegyver, vagy információ után, közben a többiekre gondolok. Kik ők? Látom a kamerán keresztül, már ők is kezdenek éledni. Lassan eltervezem hogy fogadom őket. Egyelőre a maszk rajtam marad, nem akarom, hogy tudják ki vagyok...

M.:Találok valami használhatót?

Feltérképezem a területet, fegyver után keresve. Közben feleszem a kalapom, a maszkommal együt, előkapom a zsebkésem, és nekilátok keresni az elemlámpa fény mellet

*Viszonylag nyugodtan tápászkodik fel, majd egyenesedik ki. Tekintetét lomhán felemeli és a vártnál jóval kevésbé képed el, a hullák látványától.*
- Franc! Ez a sz*r álom is jól kezdődik.
*Lassan elindul a felakasztottak között, szemei olykor-olykor kiszúrnak egy-egy pácienst, de hamar vándorolnak is tovább. Valami bizsergető és most már csípő, szúró és elég kellemetlen érzést vél felfedezni. Ránéz kezére: vérzik.*
- Hé nyomi, ez klafa!
*Beszél, gyakorlatilag magának. De várjunk...ő nem szokta ezt tényleges érezni amikor álmodik...minden olyan igazinak tűnik, de a környezet valahogy nem passzol. Cöhh, de hogyan is kerülhetett volna ide? Biztos képzelgés. Hát persze. Tényleg. Az egyik hullához közelebb lép - még a sorozat elején - és pár pillanat után elnyújtva és keserű, kétségbeesett hangon ismétli:*
- Klaaaaaaafaaaa...
*És rohanva indul vissza az aknához.*
- Hol a pokolban vagyok?!
*Térdre ereszkedik az akna előtt és kapaszkodó után kutat, amin meglehetősen biztonságosan le tud mászni. Visszanézni nem mer, arra, hogy a hullák között végigmenjen...áhh. Ez így lesz a legjobb.*

-Uhhh, a rohadt életbe, de szarul vagyok...-Zsibbadt agyamon nem akar előjönni a gondolat, mennyit ihattam tegnap... Mi ez a hely? Kiraboltak? Átkutatom zsebeim, minden megvan.. De mintha ez nem egy sikátor lenne, vagy mi, és a környezet sem ismerős. Fáj a vállam is, mintha elaludtam volna. Bezártak valahova? De kik és miért?
Kiabálok:-Hahó! Van itt valaki? (M?)
És öngyújtóval pásztázni kezdem a falat, talajt, hogy megtudhassam hol lehetek. (M?)